Idén ünnepli fennállásának 90. évfordulóját a Raben Group. Eszébe jutottak a családi történetek, és hogy hogyan kezdődött az egész? Büszkeséggel tölti ez el ez Önt? Mit tud felidézni abból, amit az utóbbi 20–25 évben tett?
Azt hiszem, életem legfontosabb pillanatainak egyike volt, amikor 1989 karácsonyán közöltem a szüleimmel, hogy Lengyelországba költözöm. Akkoriban jelentős változások mentek végbe Kelet-Európában, és én a részese akartam lenni ennek. Édesapám éppen keresett valakit, aki irányítaná a kelet felé irányuló terjeszkedést, Lengyelországban tenné le a működés alapjait. Akkor 21 éves voltam, és örömmel álltam a feladat elébe. Természetesen szükségem volt némi előkészületre. Amikor 22 éves voltam, Lengyelországba költöztem, és úgy vélem, a legjobb pillanatban döntöttem így, hiszen minden ott kezdődött. Éltem a lehetőséggel, ami nagyon fontos volt saját magam számára, és egy nagy változás volt az életemben. Ugyanakkor egy új kezdet a cég számára is. 1991-ben már 60 éves volt a vállalat, előbb a nagyapám, az alapító, később pedig a szüleim vezették. Még akkoriban is nagyon kis vállalkozásnak számított Hollandiában, összesen körülbelül 30 főt foglalkoztatott. Amikor kelet felé vettem az irányt, megnyílt az út afelé, hogy egy teljesen új környezetben tevékenykedjünk, és elkezdtük bővíteni a céget. És most, 30 évvel később nem csupán Kelet-Európában vagyunk jelen, hanem a kontinens nyugati felére is kiterjesztettük az üzletet. Ez elképesztő fejlődés 90 év után, de az első lépés a 90-es évek elején történt, amikor úgy döntöttem, hogy Lengyelországba megyek.
Meséljen a családjáról, az édesapjáról és a nagyapjáról! A nagyapja 1931-ben alapította a vállalatot. Milyen volt a cég a 30-as, 40-es években?
Egy farmon kezdődött, amelyet az egyik unokatestvérem a mai napig vezet. Néhány évvel fiatalabb nálam, ő is a harmadik generáció tagja. Előbb a nagybátyám vette át a farmot, majd az unokatestvérem. Tehát a hely, ahonnan minden elindult, még ma is megvan. Mi több, az első garázs is, ahol a teherautók parkoltak, az ember elmehet oda, és átérezheti az egészet. A céget a nagyapám alapította, később az édesapám és a nagybátyám átvették. Az édesapám a család 10 gyermekének egyike volt, és mindannyian örököltek valamit. Az én szüleim együtt vitték tovább a szállítási vállalkozást. Úgy vélem, együtt nagyon jó csapatot alkottak, mivel az édesapám vállalkozó szellemű volt, mindig előretekintett, az édesanyám pedig a háttérből mindent ellenőrzés alatt tartott, hogy mindig minden rendben legyen. Valószínűleg sok családban ma is a nők töltik be ezt a fontos szerepet. Ez a felállás nagyon jól működött. Az édesapám 2016-ban távozott közülünk, de az édesanyám továbbra is nagyon elfoglalt, számos társadalmi szervezetben és non-profit tevékenységben vállal szerepet. A testvérem, Marco szintén aktív a cégben, ő vezeti műszaki, szállítási részleget a németországi piacon. Így fest tehát a családunk. Van egy imádott feleségem, Ilona, és három lányunk. A fiam pedig a hobbim – csak ez egy vállalat.
Ütközött bármilyen nehézségbe, amikor úgy döntött, hogy Lengyelországban kezdi el felépíteni az üzletet?
Persze, voltak nehézségek. Csak képzeljük el, hogy valamit el akarsz intézni, de nem beszéled a helyi nyelvet, miközben a helyi hatóságoknál kell ügyeket intézned. Akkoriban senki nem beszélt angolul, németül vagy hasonló idegen nyelven. Azzal kellett kezdenem, hogy megértsem a helyi nyelvet és a kultúrát, ami abban az időben még inkább különbözött a szülőhazámétól, Hollandiáétól. Nyitott voltam, liberális, szabadon gondolkodó. A 90-es években Kelet-Európa egy teljesen más környezet volt. Nem igazán volt összeköttetésem az otthonommal, a barátaimmal és a családommal, mivel a telekommunikációs rendszerek legalábbis nagyon kezdetlegesek voltak, ha egyáltalán léteztek. Szóval igen, a kezdet nagyon nehéz volt, ugyanakkor a legjobb alkalom a tanulásra. Az első három év az életem egy nagyon intenzív tanulási fázisa volt. 22 éves voltam, meg kellett tanulnom, hogy hogyan működik az üzlet egy új közegben, egy új nyelvet, egy új kultúrát, és le kellett küzdenem néhány akadályt. Az egyik ilyen általános probléma a 90-es évek elején, hogy hogyan jussunk telefonvonalhoz, mármint egy telefonvonalakkal felszerelt irodához. Ma el sem tudjuk képzelni, hogy a telekommunikáció nincs ott a napunk minden pillanatában.
Miért választotta Poznań térségét a cég első lengyelországi telephelyének?
Nos, az első jogi entitást valójában az ország közepén, Łódźban alapítottuk. De nem sokkal később már úgy gondoltam: „Valóban Łódź a legmegfelelőbb hely?” – mivel a textilipar a korai 90-es években éppen összeomlóban volt. Poznańba akartunk költözni, és ott alapítani egy irodát. Az édesapám segített a keresésben. Egy péntek este egy poznańi szállodában ültünk. Este 10 körül értünk oda, és a hallban észrevettük édesapám egy régi barátját. Elmeséltük neki, hogy éppen egy jó helyszínen lévő irodát keresünk, telefonvonalakkal és telexszel, ami akkoriban nagyon fontos volt. Mondta, hogy van egy ilyen irodája a város nyugati részében, közvetlenül a Berlin felől bevezető út mellett. Éppen emiatt volt ez a tökéletes hely. A két telefonvonalon felül telexünk is volt. Az iroda mellett pedig volt egy hálószobám is. Ideális kezdés volt Lengyelországban.
Fel tud idézni egyéb nagy múltbeli sikereket, amelyek ma triviálisnak és egészen egyszerűnek tűnnek, de a 90-es években nagy nehézség árán sikerült elérni őket?
Ma Lengyelországban, Németországban vagy bárhol Közép-Európában könnyen találni A kategóriás bérelhető raktárat. A 90-es évek elején ilyesmi egyáltalán nem volt elérhető. Így hát az első ingatlan, amelyet tárolás céljára vettük használatba (ma szerződéses logisztikának nevezzük), egy gazdálkodótól bérbe vett régi csűr volt, amelyben általában terményt szárítottak. A 700 négyzetméteres épületnek még aljzata sem volt, ezért magunk burkoltuk le a padlót.
Visszatekintve, gondolta volna, hogy az ötletei és a tettei ilyen sikerekhez vezetnek majd? Látta valaha előre, hogy egy nemzetközi vállalattá fejleszti a céget? Ez is a víziója része volt?
Elkezded valahol, de nem tudod, hová jutsz majd el. Akkoriban, a 90-es években nem tudtuk, hogy hogy alakul Kelet-Európa sorsa. Közép-Európának nevezünk a Baltikumtól Bulgáriáig elterülő valamennyi országot, mert a térkép szerint ez Közép-Európa. De sokak szerint ez Kelet-Európa. A kontinensnek ezen a részén sok minden balul üthet ki. Azt hiszem, jó példa erre Ukrajna, vagy mindaz, ami ma Fehéroroszországban zajlik. Ez megtörténhetett volna Lengyelországban, Csehországban vagy Magyarországon a 90-es években is. Nehéz volt elképzelni, hogy Európa ezen része gazdaságilag ilyen erős és sikeres lesz, és hogy mi részei leszünk ennek. Lengyelország csatlakozott a NATO-hoz és az EU-hoz. Ezek mind olyan események, amelyek nem szerepeltek a kora 90-es évek vállalkozójának elképzelései között. Manapság egészen természetesnek tűnik, hogy ennek a nagy uniónak a részei vagyunk. Eközben úgy vélem, hogy nekünk, fiataloknak, és főként a legfiatalabb generáció tagjainak képesnek kell lenni megbecsülni, hogy mekkora érték Európában élni, ennek a nagy uniónak a tagjának lenni. Vigyáznunk kell rá. Jómagamat kifejezetten európai embernek tartom. Nem vagyok tipikus holland vagy lengyel fickó, én európai vagyok, és hiszek Európában. Ugyanakkor mindannyiunknak harcolnunk kell azért, hogy megőrizzük Európát olyannak, amilyen ma. Európa demokráciája nemcsak arról szól, hogy bármit megtehetek, amit szeretnék. Ez a demokrácia arról szól, hogy felelősséget vállalunk az értékeiért, és életben tartjuk őket. Mi egy egységes Európa vagyunk, és ha békét akarunk a kontinensen, akkor ezért keményen dolgoznunk kell.
Lássuk a vállalatot! Hány embert foglalkoztat ma, és hogy volt ez a 90-es években?
Manapság piacvezetők vagyunk, és a Raben Group mintegy 10 000 főt alkalmaz. 1991-ben 35 fő volt a létszám Hollandiában, és egy év elteltével Lengyelországban újabb 12 főt foglalkoztattunk, szóval az évtized elején összesen körülbelül 50 fővel dolgoztunk.
Mi a siker legfontosabb jele az ön számára? Mi teszi a legelégedettebbé a cégével és a teljesítményével kapcsolatban?
Elégedettséggel és büszkeséggel tölt el, ha látom az embereket fejlődni a cégen belül. Elkezdik a pályafutásukat valahol a Rabenen belül, és lépésről lépésre haladnak előre. Később már egy részleget, egy régiós vagy egy országos tevékenységet irányítanak. És ilyenkor nagyon büszke vagyok arra, amit elértek. Ez azért nagyon felemelő számomra, mert jó látni, hogy csupa olyan kiváló emberrel vagyunk körülvéve, akik belülről folyamatosan fejlődnek. A mi iparágunk az, ahol érteni kell a legapróbb részleteket is, és figyelmet kell fordítani rájuk. A logisztikában ugyanis az ördög a részletekben rejlik, és azok lesznek sikeresek, akik ezt felismerik. Nagyon nehéz ezt jól kivitelezni, hiszen minden embereken múlik, azon, hogy mennyire érzik magukénak a tevékenységet nap mint nap, és mennyire járulnak hozzá a sikerhez. A mi ágazatunk arról szól, hogy nagyon közel legyünk az emberekhez, hogy értsük a folyamatokat, hogy hozzájáruljunk a csapat munkájához, és mindenekelőtt, hogy nagyon közel legyünk az ügyfelekhez. Egy ígéretet kínálunk, amit be is kell tartanunk. Ez egy egészen más megközelítés. Azok az emberek, akik a szolgáltatásokra összpontosítanak, szívesen dolgoznak az ügyfelekkel és jól szolgálják ki őket, nagyon eredményesen fogják tudni fejleszteni a saját működési területüket.
Az ön sikerének legjobb példája, hogy ragaszkodik bizonyos állandó értékekhez?
Ha valaki magáénak vallja a Raben értékeit, az nagyon jó alap ahhoz, hogy a Raben Group tagja legyen. Ha van valaki, aki tartja magát ezekhez az értékekhez, de nem hozza a számokat, az egy nehézség. De ha van valaki, aki hozza a számokat, de nem vall különösebb értékeket, az egy nagy probléma. Ugyanis a Raben értékeire úgy tekintünk, mint a vállalat kultúrájára. Ezek egyfajta jelzőtáblák, amelyek kijelölik az utat, hogy hogyan kívánjuk vezetni a vállalatot ma és az elkövetkező években. És nem két-három évre gondolok, hanem a következő generációkra. Az értékek hihetetlenül fontosak számunkra. A második nagyon fontos tényező, hogy értenünk kell a folyamatokat. Ez a siker kulcsa. A harmadik alapvető dolog, hogy képesek legyünk kiszolgálni az ügyfeleinket. A vállalatunknál mindennek a középpontjában az ügyfél áll. Ha ezeket az elemeket mind összerakjuk, akkor sikeresek leszünk. Van erre egy nagyon egyszerű mondásunk: „People with Drive.” Olyan ez, mint egy focicsapat. Ha egymáshoz jól illő játékosaid vannak, mondjuk, 80 százalékban, akkor a csapat nyer. Ha három jó játékosod van, és a többiek vagy nem teljesítenek jól, vagy egyáltalán nem is figyelnek rájuk, az a három ember nem fogja sikeressé tenni a csapatot. De a siker mindig a csapat érdeme, a csapaté, ami hajt bennünket, és mi tiszteletben tartjuk ezt.
Számomra megtiszteltetés és nagy büszkeség 10 000 ember vezetőjének lenni, hogy én lehetek a Raben Group vezérigazgatója, és hogy elégedetté tesz a munkatársaimmal és az ügyfeleinkkel való munka. Ez egy igazán nagy dolog számomra. Ha újrakezdhetném az életemet, szeretném, ha akkor is ugyanúgy megadatna nekem ez a lehetőség.
Mondhatjuk, hogy ezeknek az értékeknek egy részét az édesapjától vagy a nagyapjától örökölte?
Biztos vagyok benne, hogy a vállalkozói szemlélet a DNS-ünkben van, és a megelőző generációktól származik. Az édesapám egy vérbeli vállalkozó volt, ahogy a nagyapám is. De ugyanez igaz az édesapám testvéreire is. Az egyiküknek farmja, a másikuknak üzlete van, a harmadikuk egy szupermarketlánc társalapítója. Ők ma már idősebbek, de amíg aktív szakmami életet éltek, valamennyien üzlettel foglalkoztak. Szóval igen, ez a vérünkben van.
Ezek szerint sokkal jobb olyasvalakit alkalmazni, aki ha kevésbé képzett is, sokkal nyitottabb gondolkodású?
A mi cégünknél ha előléptethetünk valakit, aki nyitott, könnyen tanul, empatikus, elfogadják vezetőnek, és fejleszti a saját képességeit, akkor meg fogja szerezni a pozíciót. Számos olyan eset fordult elő, amikor választanunk kellett egy meglévő, de az adott feladatra még készen nem álló kollégánk, illetve egy külsős jelölt között, akinek megvolt minden képessége a poszt betöltéséhez. De ha a kiváló külsős jelentkező nem egy új célnak vagy kihívásnak tekintette a feladatot, csupán egy váltásnak, egy újabb munkának, akkor nem kapta meg az állást. Mindent megteszünk, hogy a saját munkatársainkat hozzuk helyzetbe, mert úgy hisszük, hogy ezek az emberek a megfelelő értékeket vallják, a megfelelő beállítottsággal bírnak. Alaposan ismerik a Rabent, ismerik a folyamatokat, tudják, hogy mennyire fontos az ügyfél. Esélyt adunk nekik.
Amint eléri az egyik célt, például piacvezetővé válik Lengyelországban, máris újabbat tűz ki maga elé. Úgy tudom, saját szállítási hálózat építésébe kezdett Németországban.
Mindig ott leszek, ahol por van és sár, ahol valamilyen nehézség adódik. Oda megyek, ahol építeni, alkotni kell. Ezt tettem Lengyelországban többféle hálózattal is: raklapos szállítmányozási hálózat, frissáru-elosztó hálózat vagy gyűjtőszállítmányozói hálózat. És ugyanezt a receptet alkalmaztuk Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon, a balti államokban és Ukrajnában. Ezekben az országokban szintén nagyon sokat dolgoztam. Ezek a piacok ugyanakkor olyan irányba fejlődtek, hogy a vezetést átadhattam nálam sokkal tehetségesebb embereknek. Újabban Németországban vagyok aktív, ahol szállítmányozási hálózatot építünk. 2011-ben úgy döntöttünk, hogy jelentősen kiterjesztjük az ottani hálózatot, és mára látjuk, hogy megérte. Mindazonáltal nagyon kemény munkát kívánt, mivel a németországi egy nagyon versenyző piac. Elég nagy kihívás ott építkezni, de meggyőződésem, hogy ez a megfelelő döntés a cégcsoport szempontjából. Összesen 10 évnyi munkát fektetünk Németországba. Sok pénzbe és energiába kerül, de Németország Európa közepe. 80 millió fogyasztó, a legnagyobb exportőr. Ez az ország egyszerűen kivételesen értékes mindannyiunk számára. Az összes többi piacunkat, például Hollandiát, Lengyelországot, Csehországot vagy Magyarországot figyelembe véve a teljes nemzetközi volumen, minden második szállítmány Németországba irányul, vagy onnan indul.
Milyen gyorsan hoznak döntéseket, ha már a Raben olyan nagy hangsúlyt fektet az agilitásra, a gyors reakciókra? Ez is a DNS-ük része?
Nem meghozni a döntéseket a legnagyobb hiba, amit valaha elkövethetsz. A piac gyors, és ha lépést akarsz tartani a többiekkel, akkor gyorsabban kell döntéseket hoznod. Úgy vélem, hogy mi képesek vagyunk erre. A világunk nagyon gyors. Gondolnunk kell arra, hogy hogyan tudjuk Európát versenyképessé tenni a világ többi részével szemben. Ha egy maratoni távot akarsz lefutni, de a hátizsákodat 20 kiló kő húzza, akkor nem lehetsz elég gyors, hogy megnyerd a versenyt. Agilisnak kell lenned, meg kell szabadulnod a 20 kilós hátizsáktól, a 20 kiló túlsúlytól, szálkásnak kell lenned, majd fognod a legjobb cipőt, és futni, edzeni, agilisnak lenni, hogy győzhess. Mi mint a Raben, nem akarjuk ezt a 20 kilós hátizsákot cipelni, hanem le akarjuk futni ezt a maratont Európában, és elsők akarunk lenni a célvonalnál. Úgy hisszük, hogy az európai környezetben esélyünk lesz a többi piaci szereplőnél jobban teljesíteni.
Mi a szerepe az emberi tényezőnek a vállalatuknál? Közel áll egymáshoz ön és a csapat?
A munkát emberek végzik, és én igyekszem annyi időt tölteni velük, amennyit lehet. És ahol a legtöbb értéket teremthetem, ahol valami nagyszerűt hozhatunk létre, mondjuk úgy: a legnagyobb projektekben, ott akarok és próbálok a lehető legtöbbet hozzátenni a közös munkához. Ehhez időre van szükség. Nekem ez nem jelent problémát, mert szeretem a munkámat. Sokkal inkább hasonlít egy hobbira. Ha reggel felkelsz, bemész az irodába, és azt mondod: „hát ezt nem szeretem”, akkor inkább ne végezd azt a munkát. De ha ezzel akarod tölteni az idődet, ott akarsz lenni a terepen, találkozni akarsz az ügyfelekkel, részt akarsz venni a projektekben, akkor hobbiként fogsz tekinteni minderre. Ezt próbálom közvetíteni a munkatársaim felé is, átadni valamennyit a vállalat növekedése iránti elkötelezettségemből. Szóval ez maga a titok. Ott lenni, ahol az emberek építik az üzletet. Ez nekem nem probléma, mert szeretem, amit csinálok.
Igaz, hogy korábban közvetlenül a raktár mellett lakott? Ily módon a kezdetektől fogva egészen közel volt a napi munkához?
Amikor Lengyelországba jöttem végre és rátaláltam az irodára, volt mellette egy hálószoba is. Remek volt, hiszen amikor felkeltem, máris ott voltam a munkában, nem vesztettem időt. Csak hát eközben éjjel is fel kellett vennem a telefont, ha valamelyik gépkocsivezetőnek gondja akadt. Így ment ez annak idején. Aztán amikor 1994-ben új helyre, Gądkiba költöztünk, nagyobb és jobb volt minden. Nem csupán egy hálószobám volt, hanem egy egész kis lakás. Ez is a cég telephelyén volt, és ott éltem néhány évet. Valójában a 80-as, 90-es években, amikor Hollandiában a szüleim vezették a céget, hasonló volt a helyzet, otthon volt az iroda. Aztán később a vállalat egy ipari körzetbe költözött, és az édesanyám máig is ott él. Az egykori iroda helyén ma nappali áll. A fivérem, Marco és én a cégben nőttünk fel. Így volt ez az életünk korai szakaszában, és így van ma is.
Emlékszik bármilyen mulatságos momentumra annak kapcsán, hogy a cég egyben az otthona is volt?
Néha idegesített, hogy a telefon megállás nélkül csörgött, mivel ne feledjük el, hogy abban az időben még nem volt olyan egyszerű a határátlépés, és a söfőröknek folyton gondjuk akadt a papírokkal vagy valami mással éjszakánként. És valójában soha nem alszol igazán a sok hívás miatt…, ez ma már viccesnek tűnik, de akkoriban még nem tűnt annak.
Igaz, hogy egyszer félbe kellett szakítania egy megbeszélést az irodában, hogy egy sofőrnek segítsen beparkolni a lerakodáshoz?
Ilyen nem is egyszer fordult elő. Emlékszem, amikor Gądkiban éltem, egy gépkocsivezető este 10 vagy 11 körül érkezett meg. Éppen lefeküdni készültem, de neki valami problémája akadt. Odakint fagyott, és a teherautó kulcsával, a légrendszerrel volt gond. Nem tudta lecsatlakoztatni a pótkocsit. Tudtam, mit kell tennem. Lementem némi forró vízzel, ráöntöttem a teherautóra a megfelelő helyre, és minden megoldódott. Fiatalkorunkban nagyon sokszor vettünk részt a teherautók fel- és lerakodásában. Szombatonként és vasárnaponként, amikor a teherautók visszatértek be- és kirakodásra Hollandiába, mi végeztük ezt a munkát. Lengyelországban szintén. Amikor itt kezdtem dolgozni, napközben az irodában volt munkám, este pedig, amikor az emberek hazaindultak, a raktárban pedig megkezdődött a munka, akkor az ottani dolgozóknak segítettem. Olyan volt, mint egy jó kis testedzés.
Mi az, ami megnyugtatja? Csak hogy kikapcsolódjon egy kemény hét vagy hónap után? Van erre jól bevált receptje?
A futás. Szombaton és vasárnap kora reggel felkelek, megiszom egy vagy két kávét, egy óra múlva tele vagyok erővel, és akkor nekivágok az erdőnek. Semmi zene, senki a környezetemben, csak a futás egymagamban, és a madarak hangja. Olykor szarvasokkal is találkozom. Számomra ez az igazi kikapcsolódás. Elkezdek futni, és egy ponton valami történik a fejemben. Gondolkodom valamin, ami történt, vagy valamin, ami történni fog, talán önkéntelenül. És akkor, 8, 10, 12 kilométer után visszajövök, és azt mondom: „megtaláltam a megoldást”, vagy „tudom, hogy csináljam”.
Majd ezután itthon élvezem a családommal eltöltött reggelit… Ezek a pillanatok az igazán értékesek számomra.
Idén a Raben Group fennállásának 90. évfordulóját ünnepeljük. Hogyan képzeli el a vállalatát, milyennek látja a világot és a Raben Groupot a következő 10 évben?
Tíz éven belül még erősebbek leszünk Európában, számos új országban lépünk piacra, és megyünk tovább előre. Hiszem, hogy azzal a nagyszerű csapattal, amellyel dolgozom, számos ambiciózus célt el fogunk érni. A családi vállalkozásunk ma is és 10 év múlva is azon fogja törni a fejét, hogy hogyan fejlődjünk tovább Európán kívüli területeken. Ez talán még a századik évforduló előtt bekövetkezik, talán csak utána. De a jelenlegi történéseket figyelembe véve, valószínűleg inkább előbb. A további terjeszkedésünk inkább földrajzi lesz, újabb országokban, és nem feltétlenül újabb szegmensekben jelenünk meg, mivel úgy gondoljuk, hogy pillanatnyilag a megfelelő szektorokat fedjük le. További innovatív megoldásokon dolgozunk, mivel egy még innovatívabb vállalatként kívánjuk megkülönböztetni magunkat a versenytársainktól. Rugalmasak leszünk, talán a mostaninál is rugalmasabbak. A mai szinten akarom tartani a cégcsoportban mindazt, amit úgy fejezünk ki, hogy „People with Drive”.
Mit gondol, a logisztika fenntartható?
Nem is kérdés, hogy az-e. A válasz természetesen az, hogy teljes mértékben. Piaci trendeket szeretnénk teremteni a fenntarthatóság terén – nem csupán környezetkímélő teherautókkal, hanem azáltal is, hogy valamennyi folyamatunkat a lehető leginkább környezetbaráttá tesszük. A CSR stratégiánk megvalósítása továbbra is fókuszban marad. Ez egy kötelesség. A bolygó, amelyet hátrahagyunk, amikor meghalunk, a gyerekeink és az unokáink otthona lesz. Ha nem viseljük gondját, az ő életük nem lesz könnyű. Ez a mi felelősségünk, a mi kötelességünk. Eközben pedig lesznek olyan partnereink is, akik készek mellénk állni ebben a fenntartható üzletvitelben. Azt hiszem az „ön logisztikai partnereként” ebben is jó társak vagyunk.